Fira

Fira messziről úgy néz ki, mint a sötét sziklára dőlt, kitárt szárnnyal napozó fehér sirály. Aki a kikötőbe érkezve a hajózás után próbára akarja tenni fizikai kondícióját, gyalog vághat neki a meredek tufafal oldalában kanyarogó ösvényen a hegygerincen nyugvó Firába, a sziget központjába. Az új tapasztalatra vágyók szamárháton is felérhetnek.A szamárcsikók sajátos szint visznek ebbe az amúgy is különös világba. A tulajdonosok szépen felékesítik a szamaraik málhanyergét, sokszínű szőttest terítenek rá, ez a Kilimia, a lószerszámukra pedig színes gyöngyöket, virágokat, pomponokat fűznek.

Mindez sajátosan kellemes jelleget kölcsönöz a helynek. Egyfajta, az egész szigetre kiterjedő folklórjelenség, hagyomány, melyet a helyiek büszkén ápolnak és híven tovább fejlesztenek. A kényelmes turisták pedig, megfosztva magukat az új élmény varázsától, a felvonón jutnak fel. Igaz, így időt spórolnak meg s több marad Szantorini központja, Fira bejárására.

A XIX. században a sziget igazgatását Pirgosz Kallisztiből Firába helyezték át. Jelenleg a város folytonosan fejlődik. Nyáron vidám, gondtalan turistáktól pezsegnek az utcák, akik gyalogosan vagy a helyi kis turistajárgánnyal járják be a várost, mely Fira főteréről indul. S ha túlzsúfolt, akkor sem haragszik senki - a jókedvű emberek könnyen megférnek egymással.

A festői tájon, a számos hangulatos tavernán és teraszon kívül Fira sok-sok üzlettel várja a turistákat, ahol a temérdek turistacsalogató kis semmiségtől a legkényesebb igényt is kielégítő luxusárukig minden megtalálható: a az egyszerű gyapottrikóktól és élelmiszerektől a gazdag választékú ezüst- és drága aranyékszerekig, bőrdíszműig és a még ezeknél is drágább szőrmékig.

A vásárlás igazán kellemes kószálást jelent Firában, hisz közben a legfeljebb két szint magasságig nyúló, földbe gyökerezett házikók közt fel-le vezető, lépcsőkkel teletűzdelt utcákról, lépten-nyomon újabb szemszögből nyílik kilátás a tengerre és a környékre.

Fira, a maga jellegzetes, égei stílusban épült lapos vagy domború tetejű, fehérre meszelt házacskáival, kék kupoláival festői városka. A megnevezés nem véletlen, hisz azok a sziget vulkanikus eredetű földjéből és kövéből nyert, a helyiek által Szkafta néven ismert építőanyagból emelt fehér épületek valóban kicsik. Mintha megannyi babaház lenne, amiket elragadóan gyerekes összevisszaságban, legömbölyített építőkockákból halmoztak volna egymásra, de a sok, ókori amforákhoz hasonló edénybe ültetett buján virágzó növény és a feltűnő tisztaság gondos és komoly gazdákról árulkodik.

Fira keskeny, ide-oda görbülő utcácskáiról, ahol a kövezet, ha nem sajátos kavicsmozaik, szintén fehérre meszelt, és a lépcsőzetesen épült, tengerre néző házacskái teraszáról minden lépésnél újabb, lélegzetelállítóan szép látvány tárul a turista elé.

Ezek tulajdonképpen nem is teraszok, hanem erkélyek vagy átjárók. Ha valaki betér az utca szintjére nyíló üzletbe vagy házba, s abban átmegy egy másik helyiségbe, lefelé, ahonnan a lépcsők esetleg még mélyebbre vezetnek, azt vélhetné, hogy alagsorba, pincébe ért, de ha kinyitja a tűző nap sugarai elől kékre festett fatáblákkal védett ablakot, meglepődve látja, hogy a környező fehér falakon vakítón visszatükröződik az elé táruló mélykék vizű tenger ragyogása.

Fira nem a magasság, hanem a mélység irányába épült.
A kék kupolák és árkádok valamint az ugyancsak kékre festett ajtók és ablakkeretek, melyeken szinte nincs egyetlen egyenes vonal sem csak boltíves díszítések, hihetetlenül szép látványt nyújtanak. Mintha valamennyi épület a vulkáni hamu alatt megőrződött egykori stílust utánozná. Erre utal a helység kövezete is, a sajátos kavicsmozaik.

Templomok: Firán egyaránt találunk ortodox és katolikus templomokat. Az Ipapanti katedrálist Marc Belona építtette, 1827-ben, ezért Panagia de Belonia néven is ismert. Az eredeti épületet az 1956-os földrengés lerombolta s a jelenlegi templom, a Metamorphosis vagy Átváltozás, 1960-ban készült el.
Létezik egy katolikus templom is, a dominikánus rendi nővérek zárdájának a temploma.

A Régi Hotelok: Érdekes Fira két régi szállodája is. A Gyzis például autentikus velencei épület. Ma a sziget katolikus egyházának a tulajdona. Restaurálása után kulturális eseményeknek ad helyet. Az épületben őriznek egy fontos antik gyűjteményt is, mely a XIX. századból való értékes bútorokból, metszetekből és csecsebecsékből áll.

Firai Régészeti Múzeum: Fira kis Régészeti Múzeummal is várja vendégeit, mely a Messza Vouno-i ásatások, az ókori Théra városa és az Akrotiri mellett feltárt fellegvár, Szellada, valamint a sziget környékéről származó régészeti helyek leleteit őrzi.

A Firai Régészeti Múzeumban a kükládikus kultúrától, a hellenisztikus koron át, a római korig minden időszakból találhatunk kincseket: kükládikus kori idolokat, minószi, mükénéi, geometrikus és archaikus stílű kerámiát, fekete és piros ábrázolású vázákat, amfórákat, korsókat, márvány kuroszokat, faragványokat, síremlékeket, pénzérméket, feliratokat és sok más érdekességet.

A Firai Régészeti Múzeum színvonalas gyűjteménye meggyőzően bizonyítja, hogy a vulkáni kitörés következtében elpusztult minószi kultúrát rövidesen új, nem kevésbé fejlett civilizációk követték.